Mi történt a csillagszemű juhásszal? – Svájci körzeti pünkösdi tábor 2016. május 13-16.

„… és addig éltek míg meg nem haltak”. – Hányszor olvastuk egy-egy népmese végén ezt a mondatot… De hogy mi történik a főhőssel a lagzi után, azt sosem tudjuk meg.
Hát, idén utánajártunk –  mi történt a csillagszemű juhásszal? Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a svájci cserkészek körzeti pünkösdi táborában.
A körülmények komoly kihívást jelentettek, amikor péntek este elindultunk Wäckerschwend  felé, hiszen két napja már szinte szünet nélkül szakadt az eső! Meglepetésünkre a táborhelyen épp nem esett, így a sátrakat még besötétedés előtt felállíthattuk. A jó hangulaton az sem rontott, hogy később újra eleredt az eső. A sok  vidám játék elterelte a gyerekek figyelmét az időjárás viszontagságaitól.

Szombat délelőtt megkezdődött hivatalosan is a tábor. Addigra összejött vagy 60 cserkész, vezető és segítő Zürichből, Genfből és Bernből, még Stuttgartból is érkeztek, sőt érdeklődők Baselból.

A népmese tartalmát első nap átéltük: délelőtt megismerkedtünk a királlyal és szép lányával, akik meglehetősen igényesek voltak, ami a párkeresést illeti. Mennyi mindent kell tudnia egy  jövendőbeli férjnek és királynak! De a hopp-mesternek minden területre volt szakembere. Ebédig végigjárta mindegyik őrs mindegyik állomást. A gyerekek tanultak térképészetet, csomózást, légpuskával célba lőni, rovást írni és olvasni, kemencében pogácsát sütni, és a saját tájegységükről azt, amit tudni illik. Mindez főleg fedett helyen zajlott, hiszen többször is nagy zápor söpört végig a táborhelyen. Ebéd után kiderült, hogy a királykisasszony megtalálta „az igazit” – a csillagszemű juhászt. A királynak persze nem tetszett lánya választása, és megpróbálta eltüntetni a főhőst, de az minden halálos veszélyből élve jött vissza. Megvesztegetni sem lehetett, így végül a király beleegyezett az esküvőbe. Erre készültünk délután egy újabb forgószínpad keretében: vőfély verset költöttek az őrsök, tulipánokat nemezeltek és egyéb díszeket készítettek a lagzira, nyakkendőgyűrűt fontak, és népdalokat tanultak. Esőszünetekben meg kinti műsor és játék zajlott!
Este vendégek is érkeztek a nagy eseményre, így kicsit szűkösen ültünk a feldíszített ebédlőben. De sok jó ember kis helyen is elfér. A vőfély köszöntötte az összegyűlteket, s mindegyik őrs előadta saját költeményét. A királykisasszony búcsúzott az édesapjától: „…hát ne vedd kérlek zokon, hogy itt hagylak Téged, drága rokon…” és egész népét: „…elbúcsúzom népemtől, kívánok sok jót szívemből…”. Aztán a juhász kikérte a menyasszonyt: „…hűségemet ígérem és a lányát elkérem…”. Végül a lagzin bemutatták az ünnepi vacsora fogásait. Az előételt: „…pogácsa lesz az előétel – szép ropogós és puha. Együk meg kézzel, mézzel – nem lesz tele vele a kuka…” A főételt: „… a legjobb szakács csinálta, s a legjobb vőfély tálalja…“. A desszertet: „…almás – habos összetétel, ez lesz ma a desszert-étel…” Legvégül: „…elég volt a duma mára, induljunk a lakomára!…” Kezdődhetett a lagzi! Volt ám sok finom falat s nagy dínom-dánom! Jóllakva aztán kimentünk a tábortűzhöz, ahol a vidám éneklés után négy kiscserkész tett ígéretet és megkapta a kék nyakkendőt.

Miután a vendégek elindultak hazafelé, négy cserkész tett fogadalmat a sötét erdőben fáklyafény mellett.

Vasárnapra elvonultak az esőfelhők, de megérkezett a fagyosszentek hidege. A tervezett portya számára ez nem jelentett akadályt. Két részben zajlott a kirándulás. Délelőtt egy vízeséshez vezette az őrsöket. Útközben az állomásoknál a szájukban vízzel kellett énekelni vagy a hídról kötélen lemászni. Az ebéd után meg újabb út vezette őket a csokiszerző feladathoz, az illatok állomásához vagy a célba lövéshez. Útközben meg a gyönyörű tavaszi dimbes-dombos tájat élvezhettük a hideg szél ellenére. Miután mindegyik őrs sikeresen visszaérkezett, gitáros misét tartottunk a szabadban. A genfi vendégpap jött el hozzánk, és a pünkösdről prédikált. Vacsora után a tábortüzet egy vadregényes helyen tartottuk, nem messze a táborhelytől. Annak keretében kiderült, hogyan folytatódhatott a népmese. Mindegyik őrs bemutatta, milyen lehetett volna az ifjú pár élete, ha az ő tájegységükre költözött volna. A hagyományos falusi élettől a modern tv-reklámig mindenféle ötletet láthattunk. De arra is rájöttünk, hogy életünk sokféle irányba kanyarodhat, és akárhova visz minket a sors, meg kell találnunk ott a helyünket. A szeretetkör után a kiscserkészek lesétáltak a házhoz, míg a nagyobbak a sötét éjszakában az óriássünök hadával küzdöttek. Világító tojások segítségével sikerült őket legyőzniük. Éjszaka lesüllyedt a hőmérséklet három fokra, de pokrócok és ponyvák segítségével a sátorban alvók sem fáztak. Mégis jólesett, hogy hétfőn jutott némi napsütés. A futós terepjáték alatt meg úgyis hamarosan felmelegedett mindenki. A táborbontással párhuzamosan folyt a métázás. Így mindenkinek felváltva jutott munka is, játék is.
A táborzárásnál a néprajzkutatónk által talált családfáról kiderítettük, hogy a királykisasszony és a csillagszemű juhász leszármazottjai…. mi vagyunk!

Így tehát végül „minden jó, ha a vége jó!”, még akkor is, ha a táborzárás végén elkapott minket egy futó zápor!

Jó Munkát!
Maszkot

 

nk