Búcsú egy baráttól, cserkésztestvértől, egy igaz magyar embertől.

Szokása szerint csendben lelépett. Nem szerette a nagy búcsúzásokat, köszöneteket, hálálkodásokat. Egész életében önként vállalt munkái befejeztével csak úgy elment.

Fóton, Budapest mellett született. Budafok Borászati és Szőlészeti Technikumban érettségizett. Kiváló sportoló volt, az újpesti Dózsa egyesületben dzsúdózott, az országos bajnokságon másodikként csak egy, olimpián is részt vett versenyző tudta őt legyőzni.

1974-ben Innsbruckba került, az itteni magyarság közkedvelt vendéglője, a Heimgartl szakácsaként dolgozott. Utána a müncheni Piroska csárda vendégei élvezhették kiváló ételeit.

Szíve és baráti köre azonban hamarosan visszacsábította Innsbruckba, ahol végül is nyugdíjazásáig élt. Az Innsbruckban ténykedő egyesületeknek aktív és lelkes tagja, támogatója volt, a Pax Romana őszi találkozóinak évtizedeken keresztül aktív munkatársa.

A Fekete István cserkészcsapat Csipkerózsika álmából való felébresztésében segítségére volt dr. Kozma György SJ. atyának. Kozma atya elhalálozása után az Innsbruckban élő cserkészekkel megalapozta az innsbrucki magyar cserkészet jövőjét, mely a mai napig is virágzik. A cserkészotthon renoválásában is aktívan munkájával vette ki a részét. 1984-ben az USA beli Fillmoreban cserkésztiszti vizsgát tett. Az Európai Magyar cserkészkerület nyári táboraiban évtizedeken keresztül vezette a legendás Laci-konyhát. Ez idő alatt a világ minden részéről több ezer cserkész élvezhette főztjét és mindig mosolygós, vidám barátságát. A konyhaszolgálatra mindenki önként és szívesen jelentkezett hozzá.

Ezt az évtizedeken keresztül tartó szolgálatát mindig a saját szabadságidejéből áldozta a cserkészekre és a cserkészetre. A később megalapított cserkészpark egyesületének is tagja volt. Majd az Osztrák Körzetnek hosszú éveken át körzeti parancsnokaként lelkiismeretesen foglalkozott a hozzátartozó csapatokkal.

Emellett Innsbruckban munkája mellett is támogatta a magyar ügyet, aktív tagja volt mindvégig az Innsbrucki Magyar Egyetemisták és Akadémikusok Szövetségének, valamint a Magyar Diákotthon és Kultúregyesület vezetőségi tagjaként is kivette a részét a munkában.

Nyugdíjazása után még jó ideig kétlaki életet élt Fót és Innsbruck között. Még jó erőben és egészségben élhette meg a nagy élményt, hogy eljuthatott az 1000 éves határra és részt vehetett a Csiksomlyó zarándoklaton is.

2018-ban végleg Fótra költözött gyermekeihez és unokáihoz, ahol végülis egy nagyon tartalmas, kötelességtudó, a családjáért, magyarságért és embertársaiért végzett szorgalmas élet után szokása szerint csendesen lelépett, a VELE együtt eltöltött időket, élményeket emlékül ránk hagyva távozott az Örök Hazába.

u.i.: Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Elek Lászlót ez a veszély biztosan nem fenyegeti!

79sz. Dr. Kozma György SJ cserkészcsapat & az Ausztriai Körzet nevében

Csernay Roberta körzeti pk. / Schenk Angyalka cspk. / Wolszky Kázmér fcs.